Délvidéki kirándulás

2018. június 15-17. között egy három napos délvidéki kiránduláson vettünk részt a református közösséggel, melynek Székelykeve a legdélebbi magyar település adott otthont. Székely családoknál voltunk elszállásolva. Lefelé haladva első állomásunk Pétervárad volt, ahol egy helyi idegenvezető segítségével remek betekintést kaptunk a vár történetébe, illetve Újvidék városának egy szeletét is megtekinthettük egy rövid időre. Ezt követően tovább buszoztunk Belgrádba, ahol is Nándorfehérvárt tekintettük meg egy rövid magyar vonatkozású beszámoló kíséretében. Sajnos ott tartózkodásunk csak ízelítőnek volt jó, mert az eső odébbállásra kényszerített. Késő délután szülőfalumba érve a szálláshelyek elfoglalása következett, melyet vacsora követett a Dani étteremben.
Másnap a Kazán-szorost céloztuk meg román oldalon. Maga a táj szemet gyönyörködtető. Orsovába érve – amely az egykori Magyarország legdélkeletibb települése volt – egy hajókiránduláson vettünk részt, mely szépségében feltette az i-re a pontot. A sok nevezetesség mellett láthattuk az újra kihelyezett Széchenyi-táblát, mely arról tanúskodik, hogy itt egykoron a magyarok is részt vettek a Duna ezen szakaszának hajózhatóvá tételében.
Utolsó napon, hazafelé tartva, Hertelendifalván vettünk részt az istentiszteleten és egyben meglátogattuk az ottani református közösségi házat. A két falu testvértelepülés, hiszen az 1880-as években kisebb-nagyobb időeltolódással egyszerre telepítették ide a székelyeket Bukovinából.
Nem mondhatom hogy kipihenten távoztunk, ám azt gondolom, hogy élményekkel gazdagodva egy kis ízelítőt kaphattunk erről a vidékről.

Barabás Emőd