Kedves Testvérek!

„Lélegezz fel!” – ez volt az idei Csillagpont ifjúsági találkozó témája. Egyetlen mondat, mégis annyi minden elfér benne: megpihenni, megnyugodni, kiengedni, megújulni – Istennel, egymással, önmagunkkal.

A hét elején útnak indultunk, bőröndökkel, hálózsákokkal, sátorral és persze szíveinkben sok-sok várakozással. Az út most is hosszú volt, de a cél tudata könnyűvé tette. A zánkai tábor már ismerősként fogadott minket, és régi-új arcok mosolya tették otthonossá az első pillanatokat.

A sátorállítást követően találkoztunk „régi” barátainkkal, akikkel egész héten együtt dicsőíthettünk az Urat. Ezek a találkozások nagyon meghatározóak voltak számunkra. Az első estét egy közös áhítat és dicsőítés nyitotta meg. A zene, az imák és a közösség ereje azonnal megérintette lelkünket.

Az igei alkalmakat követően a hét során kiscsoportokban beszélhettük meg a gondolatainkat. Idén teljesen más csoportba került minden tagja a bajai és hajósi gyülekezetnek, így volt lehetőségünk megismerni más fiatalokat, az érzéseiket, és beszélni arról, amilyen élethelyzetben éppen voltunk. 

A hét során számos programon vettünk részt: megismerkedhettünk hazánk hittudománnyal foglalkozó felsőoktatási intézményeivel, tölthettünk ki kvízeket, beszélgethettünk egyetemi hallgatókkal, részt vehettünk játékokban is. Előadásokat hallgathattunk, személyesen találkozhattunk énekesekkel, az estéket pedig koncertek zárták.

Bár az időjárás idén is próbára tett minket – volt eső, szél, és hűvös reggelek –, ez sem tudta elrontani a hangulatot. A koncertesteken együtt ugráltunk, énekeltünk, sírtunk és nevettünk. A Balaton vize még a legfáradtabbakat is felfrissítette – ahogy maga a hét is: testileg-lelkileg megerősödve térhettünk haza.

Az utolsó nap délelőttjén nehéz volt a búcsú. A barátainkba kapaszkodva énekeltük együtt: „Tisztítsd meg a szívemet, formáld át, és adj nekem fehér ruhát, hogy hadd legyek méltó Jézus Hozzád!” és azt, hogy „Egy hangon emeljük fel, egy hangon dicsérjük Őt”. A közös úrvacsora, az istentisztelet, az egymásba kapaszkodva való dicsőítés tökéletes zárása volt ennek az áldott hétnek.

Hálásak vagyunk a gyülekezet támogatásáért, amely lehetővé tette részvételünket, és különösen hálásak vagyunk Istennek, aki jelen volt minden lépésünkben. Hazahoztuk a Csillagpont üzenetét: Isten azt akarja, hogy ne a terhek alatt görnyedve éljünk, hanem fellélegezve – Vele.

Köszönjük a lehetőséget, a közösséget, a barátságokat, a szolgálatokat. Istennek legyen dicsőség mindenért, amit átéltünk!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Máté 11:28)