Bajai Református Egyházközség

Szerdai Bibliaórára

2020.04.01.

„Azután bemenet a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: Meg van írva: Az én házam imádság háza lesz”, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” (Lukács 19, 45-46)

Az első három evangélista (szinoptikusok) számára a virágvasárnapi esemény egyik fontos hangsúlya a templom megtisztítása. Árnyalatnyi különbségek vannak a leírásban, de a legfontosabb üzenet ugyanaz. Szembetűnő azonban, hogy a negyedik evangélista János, Jézus nyilvános működésének az elejére teszi ezt a történetet. A markáns jézusi fellépés nála is egyértelmű, de más nézőpontból és más motívumokkal mondja el a történteket.

A templom megtisztításának története egy nagyon súlyos kritika a korabeli zsidó vallási élet központjában folyó gyakorlattal szemben. A mi fogalmaink szerinti „egyházkritika” nem csak Jézusnál jelenik meg. Gondoljunk Keresztelő János mozgalmára. János és köre, tudatosan távol tartotta magát a jeruzsálemi templomtól és az ottani vallási élettől.

Jézus – János evangélista szerint – rendszeresen megjelenik a templomban. Az alapigében szereplő prófétai cselekedet azonban jelzi, mennyire nem szenvedhette a torzult vallási gyakorlatot.

Bibliaolvasó emberek előtt közismert a „templomi marketing” háttere. Az áldozatra szánt állatot messziről nem lehetett elvinni a templomba. Célszerű volt a helyszínen megvásárolni. A képtilalom miatt, a használatban lévő császárképpel ellátott római pénzzel nem lehetett kifizetni az úgynevezett templomadót, hanem be kellet váltani „templomi pénzre”.

A bajság nem is a törvények tiszteletben tartásából adódott. Sokkal inkább, hogy ez a gyakorlat csaknem teljesen elüzletiesedett. A templomtér, úgynevezett pogányok udvara, sokkal inkább hasonlított a piachoz, mint sem egy megszentelt helyhez. Jézus a csúnyán eltorzult gyakorlattal szemben lép föl.

            Mondanivalóm lényegére térve szeretnék Jézus szavai nyomán ismételten arról beszélni, hogy Ó- és Újszövetség szervesen összetartozik és a mi Urunk, Jézus Krisztusunkban válik eggyé.

Jézus miközben kiűzi a kereskedőket, ezt mondja: „Az én házam imádság háza lesz…”. Bibliánkban is idézőjelben van ez a mondat. Az Ézsaiás 56,7b-ben ezt olvassuk: „Mert az én házamat imádság házának fogják majd nevezni, minden nép számára.”. „Minden nép számára” hirdeti évszázadokkal korábban a próféta. Jézus korában, a templomba betérő, nem zsidó istenkereső gyakorlatilag nem az Isten imádásának a színterére érkezik meg, hanem a zsibvásárra. Ez botrány és Jézus számára tűrhetetlen.

Remélem, a mi számunkra is elfogadhatatlan, ha az egyház, gyülekezet szerepzavarba kerül. Közösségi alkalmai és terei nem a szentséget, hanem a profanitást szolgálják. Nem nyitottak „az élő Isten iránt vágyakozó” előtt, hanem taszító tüneteket mutatnak. A páli teológia templomértelmezése nyomán, ha az életünk, közösségünk nem a Szentlélek temploma, hanem az Ő munkáját megrontjuk, az megbocsáthatatlan bűn.

Jézus szavainak második fele ezt tartalmazza: „…ti pedig rablók barlangjává tettétek.”. Jeremiás könyvének 7. fejezetében a 11. versben ez áll: „ Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el?”. Jeremiás próféta a hit és politikum téves összekeveredtét kárhoztatja. A babiloni fenyegetés árnyékában sokan abba a hamis képzetbe menekültek, hogy az Úr Isten az Ő szent helyét nem adja a pogányok kezére.

A virágvasárnapi jézusi bevonulás ugyancsak erős messianisztikus váradalmakat mutat. A Jézust köszöntők számára, hit és politikum egyfajta egyveleget alkot.

Olykor így van ez ma is. Tévképzet, – hívő emberek esetében is – ha a hit és politikum szervesen kiegészítik egymást. Ez Jeremiás szavai nyomán, amit Jézus idéz, megrablása a hitnek, a templomnak, a közösségnek.

            A harmadik ószövetségi idézet János evangélistánál jelenik meg: (János 2, 17b) „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” A feltámadás után a tanítványok így emlékeznek vissza Jézus templomtisztítási tettére. Az idézet a 69. zsoltár 10. verséből való: „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt.”

A szenvedés és megpróbáltatás útján járó ember vallomása ez a zsoltár, aki már nem embereknél, csak Istennél keres menedéket. A nagyhét történései az Úr Jézus vonatkozásában is erről beszélnek.  Lassan elmarad mellőle mindenki, ígérgetések és fogadkozások ellenére. Jézus egyedül marad. Az Ő számára a kereszt válik templommá. Ajkán az imádság ott sem némul el. Imádsággal az ajkán fejezi be az életét. Az Ő keresztje, mint szimbólum, megtöretett teste és kiontott vére lesz templommá. Találkozássá, kapcsolattá Isten és ember között.

Az Ő testének temploma, mely megtöretik, de harmadnapra föltámad és megújul. Így válik hitünk fundamentumává.

Isten adja számunkra virágvasárnapon, nagypénteken át, a húsvétban kiteljesedő templomi közösséget Jézussal! Ámen.

Imádság:

Szerető Mennyei Édesatyánk!

Hozzánk küldted a Te szent Fiadat és az Ő testének megszentelt templomát, hogy általa mi is hozzád érhessünk. Köszönjük azt a nagy ajándékot, hogy Jézus Krisztuson keresztül, a mi imádságaink eljutnak hozzád. Kérünk, Őérte légy irgalmas velünk! Ne vond meg a te javaidat tőlünk! Add, hogy Igéd betöltsön és erősítsen bennünket! Szükségünk van az Igéből a Lélek általi tápláltatásra.

Add, hogy szavad testünknek-lelkünknek templomát átjárja és tisztítsa!

Az egykori énekszerzővel együtt kérjük: „Tisztíts meg teljesen, szentelj meg hadd legyen, fényedből fénysugár az életem…” Ámen.