Ének: 358.

Alapige: Lukács 24, 36-49

            Lukács evangélista a húsvéti történést egy napba sűríti össze. Három epizód az eseménysorban, melynek harmadik (utolsó) része a jelölt Igeszakasz. Bizonyos motívumok mind a három részben fellelhetőek. Ezek igyekeznek hangsúlyossá tenni a húsvéti történet sajátosságát és rendkívüliségét. Három tételben szeretnék az Igéről írni.

1)A feltámadási történetek visszatérő eleme a tanítványok zavarodottsága, félelme. Az evangélisták – így Lukács is – ezzel szeretnék kifejezni, hogy mennyire nem „érett” ez a közösség a föltámadás tényére. Úgy tűnik, Jézus hiába beszélt az övéinek háromszor szenvedéséről és haláláról, illetve föltámadásáról. A tanítványok számára a föltámadott megjelenése sokkal inkább riadalmat, mint sem megnyugvást jelent.

A halálból az életre történő kilépés nem evidencia. Túl van az emberi elképzelésen és lehetőségen. Nem illeszthető be az emberi valóságba.

Így volt ez régen és így van ma is. Nem túlzás azt mondani, hogy a kortárs világ a „kételkedés kultúrájában” él. Alapvetően bizalmatlan, szinte mindent szeretne visszaigazolva látni. Minden megkérdőjelezhető és semmi sem biztos.

Hívő emberek számára sem olyan „könnyen fogyasztható” a föltámadás. Míg az egykori tanítványok, Jézus megjelenése nyomán átélték a közvetlen tapasztalást, úgy ez mostanra már nem érvényes.

A közvetlen, testi formában történő jézusi megjelenés hiánycikk. Az értetlenségnek és megrettenésnek ez föltétlen a hátterét és magyarázatát jelenti.

Az Úr Jézus erre a lelki állapotra kérdez: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben?”. Elgondolkodtató, hogy a sok emberi miértek közepette, amelyeket fölteszünk az Istennek, most Jézus kérdez. Ez az isteni miért, már elhangzik a sírkertbe érkező asszonyoknak, valamint az emmausi tanítványoknak. Jézus kérdése azonban nem vádló és elítélő. Sokkal inkább felszabadító.

2)Az Úr Jézus tanítványokhoz való fordulása és kérdése a bennünk lévő bizalmatlanságot szeretné legyőzni, mert az első tételben elhangzottak fényében kétségeink vannak. A feltámadással, de az egész Krisztus-eseménnyel kapcsolatban.

Szinte biztosra vehető, hogy az egykori tanítványok is mást gondoltak a Mester útjával kapcsolatban. Az ő váradalmaik között nem szerepelt a szégyenteljes kereszthalál. Az emberi választások (opciók) listáján ennek nem volt helye. Ma sincs másképp. Az Istennel és az Ő Fiával kapcsolatban sokszor mi is más válaszokat várunk és igénylünk, mint ami megvalósul. Már emlegettem a kortárs embert, most is rá hivatkozok: az opcionalitások világában él.  Választások és lehetőségek – az ’én’ választása szerint. Ez a kereslet és kínálat piacának egyik legjellemzőbb sajátossága.

De ha nem én döntök, én választok, én szerintem történik a dolog, úgy bizalmatlanná, elutasítóvá leszek. Mostanság emberlétünk egyik legjellemzőbb vonása ez.

A föltámadott megjelenése és kérdése lényegileg erre vonatkozik. Miért vagytok velem szemben bizalmatlanok? A kételkedés és bizalmatlanság kultúrájából szeretne bennünket kihívni. Közeledésével, szavával és jelenlétével az életünkben. Számunkra természetesen nem fizikai, biológiai valóságában, hanem Igéje és Lelke által.

Ő maga bízik bennünk, hogy készek vagyunk zárt világunkból kilépve megérteni Őt és azt az utat, amelyen Ő jár. Ez nem a siker útja, sokkal inkább az elvettetés és a kereszt útja. De ennek végigjárása után adatik meg a belőle áradó békesség.

3)Jézus tanítványaihoz szóló magyarázata az „isteni szükségességről” szól. Jézus ezt mondja: „Be kell teljesednie, úgy van megírva. Szenvednie kell, de a harmadik napon föl kell támadnia.”

Az Isten gondolata az ember üdvösségének megszerzésére nem a szabad választások sokszínűsége, hanem egy bizonyos konkrét út. Még pedig az, amelyen Jézus Krisztus járt. Nem az alternatívák felvonultatása, hanem egy konkrét elköteleződés, mely kétirányú: Istenhez és emberhez vezet. Jézus az Atya által elrendelt úton ment végig úgy, hogy közben hű maradt hozzá és hű maradt az övéihez. Egy pillanatra sem fordult el Istentől és a maga közösségét sem hagyta el egy jobb, minőségibb társaságért. Velük maradt életében és halálában. Ez a felülről való „isteni kell” értünk, kései tanítványokért is történik. Jézus példát mutat ebben a feltétlen elköteleződésben Istenhez és egymáshoz.

         Zárásképpen Jézus szavait szeretném aláhúzni. Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk ennek a tanúi. Még pedig úgy, hogy az Ő békessége legyőzi, leszereli kétségeinket és bizalmatlanságunkat elveszi. Az Ő Lelkének ereje, hogy megérthetjük és elfogadhatjuk, a vele való közösségben lehetünk hiteles tanúk. Megélve a hozzá és egymáshoz való elköteleződést. Ez a mi tanúságtételünk a föltámadott Krisztusról. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus! Föltámadásodban szeretnél bennünket lecsendesíteni és megbékéltetni önmagaddal. Félelmeinket szeretnéd legyőzni jelenléteddel. Segíts bennünket, hogy megnyíljunk előtted, engedve akaratodnak! Nyisd meg a szemünket és a szívünket, hogy hittel lássunk Téged! Vedd el, kérünk kétségeinket és bizalmatlanságunkat! „Tiszta szívet teremts bennünk!” Ámen.