„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.” (Péld 17, 17)

Vannak olyan helyzetek, amikor egy-egy bibliai igevers szinte minden szava súlyosan
ránk nehezedik. Ebben a válságos helyzetben, a tegnapra ajánlott ószövetségi igeszakaszból,
az idézett bibliai vers legalább három fogalma mélységében válik valósággá. Barátság,
testvériség, nyomorúság.
Nem kell taglalnom, hogy szinte az egész teremtett világ, ezen belül országunk is a
járvány miatt, mennyire súlyos helyzetben van. Még a mértéktartó vélemények is kritikus
közegészségügyi helyzetről szólnak.
A Szentírásban többször találunk utalást, hogy a veszedelem, a baj váratlanul, szinte a
semmiből szakad az emberre. Ezen bibliai megtapasztalások a mindennapok valóságává
lettek.
Nem kell dramatizálni a helyzetet, hisz az önmagában is megterhelt és nyomorúságos. A
mögöttünk lévő harminc évben egyszer fordult elő, hogy kényszerűségből elzártan voltam a
gyülekezettől. Most, ha nem is teljes egészében, de a közösség tagjai vannak fizikálisan
elválasztódva egymástól. Reménység szerint azonban a lelkiségben, testvériségben,
imádságban egyek vagyunk. Kapcsolódási pontunk a mi Urunk, Jézus Krisztus és Isten Igéje.
Ez minden körülmény között egyben tart minket. Ahogy a számunkra kedves énekvers
mondja: „Ha a nehéz időkben elcsügged a szívem, vigasztalást igédben Uram te adsz nekem.”
„Mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik.”
A Szentírás nagyon realisztikusan beszél az emberek közötti testvériségről és
barátságról. Nem idealizál, hanem a valót mondja el. Testvériség vonatkozásában gondoljunk
csak Jákób és Ézsau kapcsolatára, vagy József és testvérei testvérietlen indulataira. De az
Újszövetségben sem egyértelmű a helyzet. Jézus tanítványai között a rivalizálás, az
elsőbbségért való tolakodás tényszerűen rögzítésre kerül az evangéliumban.
Ugyanakkor szép példát láthatunk arra, hogy miképpen válnak barátok testvérré a
nyomorúság idején. Gondoljunk csak Dávid és Jonatán kapcsolatára. Az apja gyilkos
haragjával szemben, Jonatán szinte az önfeláldozásig védi és menekíti barátját. Továbbá ott
vannak Jób barátai, akik az emberileg kilátástalan helyzetbe került, szenvedő Jóbot
meglátogatják. Leülnek mellé és egy héten át böjtben és részvétben, csöndben az
együttérzésüket adják.
A testvériség konkrét megélését mutatja be nekünk a szentíró, amikor az antiókhiai közösség
nyitottságát, készségét és felelős elkötelezettségét mutatja be.
Lehetne sorolni a példákat. A lényeg azonban, hogy csaknem minden emberi
testvériségre és barátságra árnyék is vetül. Nem így, a mi Urunk, Jézus Krisztus esetében.
Jézus tanítványainak a következőket mondja: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek
egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha
valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.
Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket
azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam

nektek. Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek,
hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek
az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”(János 15,12-16)
A keresztre tartó Jézus barátsága és testvérisége mindhalálig megmarad az övéi iránt,
még akkor is, amikor a követők elhagyják, letagadják, vagy elárulják. Jézus akkor is, miként
Péternek mondta, úgy most nekünk is ígéri: „…íme a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon,
mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited…”
A nyomorúság idején ez a biztatásunk. Jézus szava és imádsága, annak a bizonyossága, hogy
az Ő ígérete és szava megáll minden körülmény között. Jézus testvérisége, barátsága, de talán
így is mondhatjuk, az Ő kegyelme a legnagyobb erő ebben a világban. És Pál apostol tanítása
szerint: „…ebből a kegyelemből nem szakíthat el bennünket senki…” Legyen ebben
békességünk! Ámen.

Imádság: Drága Urunk!
A nehéz időben valóban elcsügged a szívünk, támadnak bennünk félelmek és rádöbbenünk,
hogy valójában milyen kiszolgáltatottak vagyunk.
Szükség van arra, hogy imádkozz értünk és hordozz bennünket. Hisszük és valljuk, hogy a
Mennyei Atyánál, mint egyetlen főpapunk, közbenjársz értünk. Benned bízunk, kérünk, adj
erőt, reménységet. A megpróbáltatás idején barátságot és testvériséget önmagadból, a Te
Lelkedből. A legfőbb jót, a Te közelségedet, ne vond meg tőlünk. Ámen.

Bán Béla
lelkipásztor

Baja, 2020. március 18.