ÉNEK: 125. Zsoltár

ALAPIGE: Józsué 20.

A Józsué könyve elsősorban Izráel népének honfoglalását beszéli el. A könyv középső fejezetei az ország területének törzsi felosztását tárgyalja. Érdekes, hogy nem mind a 12 törzs kerül említésre, hanem csak az ország déli és középső részén fekvő törzsek területi határait ismerteti a szentíró. Ezek közé a fejezetek közé ékelődik be mostani alapigénk. A Mózes negyedik könyvének 35. fejezetében olvasunk először az úgynevezett menedékvárosokról. Még a honfoglalás előtt Mózes kijelöl hat várost, amelyek különleges jogi státuszt kapnak. Ennek a rendelkezésnek a beteljesedése, hogy Józsué immár konkrétan, mint az adott terület birtokosa határozatban megerősíti az Istentől, Mózesen keresztül kapott utasítást.

Milyen célt szolgáltak az úgynevezett menedékvárosok? A már említett negyedik mózesi könyv 35. fejezetének második fele ad pontos meghatározást. A dolog lényegét tekintve a mai fogalmaink szerint a nem szándékos, gondatlanságból, figyelmetlenségből elkövetett emberölés vétkese a vérbosszú elől a menedékvárosba húzódhatott. A menedékváros területe biztonságot jelentett számára, hiszen az illetékes városi testület védelmébe vette a vérbosszú elől odamenekült elkövetőt. A jogvédelem érvényessége lokálisan csak is kizárólag a város területére szorítkozott. Időtartama pedig a hivatalban lévő főpap haláláig tartott. Ezen keretek között védelmet élvezett a nem szándékos emberölés vétkese.

Sajnos nem ismerem a jogtörténetet, így nem tudom végigvezetni, hogy az idők folyamán ez az intézmény miképpen volt jogfolytonos. Azt tudjuk, hogy az évszázadokkal később felépített jeruzsálemi templom oltára is menedéket jelentett.  Talán annyit mindnyájan tudunk, hogy az úgynevezett keresztyén kultúrkörben a templomok évszázadokon át szintén oltalmat biztosítottak, bár ezek soha nem jelentettek 100%-os biztonságot.

Összegezve az eddig ismertetett hátteret, Izráel népének az életében meglehetősen pontosan és világosan rögzített büntető törvénykönyvi rendelkezések voltak érvényben. Ezek mellett azonban, a mi fogalmaink szerinti szociális törvények is nagyon hangsúlyos szerepet kaptak. Az embertársi együttélést, nemcsak a büntetőjog szabályozta, hanem morális megfontolások is. Ha tovább egyszerűsítem a dolgot, az ítélet mellett megjelenik az irgalom. A menedékvárosok intézménye tehát nem csupán büntetőjogi kategória, az Isten irgalmasságából levezetve életvédelmi kötelezettség is.

Adódik a kérdés napjainkban milyen érvényessége lehet ennek az igeszakasznak. Nagyon nem kell keresgélnünk, és ha nem is teljes párhuzamot, de érdekes hasonlóságot találhatunk az évezredes igeszakasz és a mindennapok között. Valójában a menedékváros mit jelent az odamenekülőnek? Kényszerlakhelyet, de így is mondhatjuk karantént. Egyfajta izoláció ez, elzárkózás és védelem külső fenyegetettségtől.

Nem kívánom és nem is tudom értelmezni napjaink koronavírusának hátterét és hatását. (Nincs nálam a bölcsek köve.) Kérdések azonban kikerülhetetlenül felmerülnek.

Teljes mértékben ártatlanok vagyunk a bekövetkezett járványért, vagy esetleg gondatlanság az, ami a dolgok hátterében húzódik meg? Hova tovább szándékolt, mesterséges beavatkozás történik a természet rendjébe? Biztos válaszunk természetesen nincs.

Abban azonban biztos vagyok, hogy önálltatás lenne azt gondolni, hogy ebben a folyamatban ártatlanok vagyunk. Számomra elgondolkodtató Ferenc pápa megnyilatkozása, aki a megbetegített természet válaszának nevezte a szétterjedő járványt.

Amit biztosan tudunk, hiszen átéljük, az a bezártságnak a mindennapos valósága. Sokak számára ez egészen behatárolt környezet, adott esetben csak egy lakás, vagy kertes ház. A megszokotthoz képest egy beszűkült élettér. Élni lehet, és egy kialakított napirenddel, elektronikus, telefonos beszélgetésekkel, ha korlátozott mértékben, de lehet kapcsolatokat fenntartani. De a behatároltság egyértelmű. Nem kívánom taglalni ezeket az életérzéseket, hiszen a gyülekezet tagjai között vannak olyanok, akik nálam még konkrétabb módon átélik ezt.

Mondanivalóm harmadik része is egy kérdés: milyen bíztatásunk lehet?

Nos, kétségtelen tény az emberlétnek – természetéből adódóan – vannak megpróbáltatásai. Dolgok nem múlnak el nyomtalanul, következményeit hordozzuk. Lehet, nem egyforma mértékben vagyunk felelősek, de egy globális világban a hatások alól senki nem vonhatja ki önmagát. Vannak azonban menedékek, napjainkban akár külső, akár belső emberi rendelkezések nyomán. Lehet, sőt adott esetben szükséges karanténba vonulni. Soha nem felejthetjük el azonban, hogy ez az élet védelmét szolgálja.

Hívő emberként valljuk, hogy minden, élet védelmét szolgáló intézkedés mögött az élet Istene áll. A mi Urunk és Mennyei Atyánk. Ő adta a menedékvárosra vonatkozó rendelkezéseket Mózesnek illetve Józsuénak. És ma is, ott ahol az emberi életet védik és szolgálják, akár önkéntes, akár jogszerű kényszertartózkodási helyen, ott az élet tiszteletéről van szó. Valószínű nekünk, mivel egyházi értelemben nincs főpapunk, nem az ő halálához kell kötni szabadulásunk idejét. Hanem attól várhatjuk és kérhetjük, akinek a kezében vannak idők és alkalmak. Ő az Úr Jézus Krisztus, az egyetlen főpap. Hozzá fordulunk és kérjük: Légy irgalmas nekünk és „szabadíts meg a gonosztól”! Ámen.

IMÁDSÁG

Urunk Istenünk! Sokszor megtapasztalhattuk, hogy az életünket körülbástyáztad oltalmaddal. Számunkra elsősorban a Te szavad, igéd az oltalom és menedék. Köszönjük, amit Igéd által ma is a szívünkre helyeztél. Lehet, hogy bizonyos értelemben kényszerhelyzetben vagyunk, de még inkább a Te irgalmadban és oltalmadban.

Ajánljuk nemcsak a magunk életét, de az egész teremtett világ védelmét a Te kezedbe. Légy irgalmas nekünk! Hitünk szerint Te vagy és Te maradsz a mi őriző Pásztorunk. Dicsőség Neked! Ámen.