2020.03.22. Péld 20,20-22

ÖRÖKSÉG ÉS REMÉNY

Textus: Példabeszédek 20,20-22

Kedves Testvérek!

Lehet, hogy a szíves tv néző, amikor egy lelkipásztort meglát a képernyőn, magában arra gondol: már ilyen nagy a baj, hogy papra van szükségünk? A bajság mértékét pontosan nem tudom meghatározni, talán nem is az én tisztem. De az kétségtelen tény, hogy kritikus heteket élünk. Részletezni nem szükséges az úgynevezett vészhelyzet következményeit, valamilyen formában mindnyájan érintettek vagyunk. Az emberi élet kitettsége kézzel fogható. Nekem lelkészként arra van megbízatásom, hogy a Szentírás alapján igyekezzek segíteni az eligazodásban és biztatást adni. Mondanivalómat tehát hangsúlyosan szeretném a felolvasott bibliai szakaszhoz kötni.

A szentíró az örökség fogalmát hozza elénk. Azt emeli ki, a kierőszakolt, elorzott örökség negatívan hat vissza. Bibliai kifejezéssel élve nem áldássá, hanem átokká lesz.

A Szentírás alapján mit tarthatunk örökségnek? A Biblia az Istentől az embernek adott örökségnek tartja a teremtett világot. Annak gazdagságát, szépségét és harmóniáját. Nem kell bizonygatni, hogy mára ez az örökség mivé lett. Az Isten szép rendje, miképpen romlott meg az ember kezén. Noha az Édenkert „művelésére” és „őrzésére” kaptunk megbízatást, annak elbitorlóivá váltunk.

A Szentírás szerint Istentől kapott örökség az emberi élet. Így is lehet mondani, ajándék. Hitünk szerint nem a mi tulajdonunk, hanem Isten rendelkezik fölötte. Ő az életünk ura és gazdája.

A kortárs emberi gondolkodás és szemlélet leginkább ennek ellene mond. A legtöbb ember saját kezébe kívánja venni sorsát és annak alakítását. Meg van róla győződve, hogy jobb és főleg könnyebb lesz Isten nélkül.

Azután egyszer csak egyik hétről a másikra kiderül, hogy minden, ami addig magától értetődnek tűnt, egyszerre csak megkérdőjeleződik. Vélt vagy valós biztonságok egy szempillantás alatt kámforrá válnak. Sokak számára marad a teljes bizonytalanság és a félelem.

Mit jelent a Biblia fogalmi készletében az örökség? Felelősséget, Isten és ember előtt. Az előttünk és utánunk járó nemzedékekkel kapcsolatban érzékenységet. Remélem ismerősen cseng a fülünkbe az V. parancsolat: „Tisztelt apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess…”.

Igeszakaszunk szerint „előre kiköveteljük az örökséget”, ha nem vagyunk tekintettel másokra, csak a saját szempontunkra. Rövidtávon ez eredményesnek tűnhet, de távlatosan bizonyosan rombol. Ha e mostani szükséghelyzetben másokért, idősebbekért, sérülékenyebb emberekért nem tudunk némi áldozatot hozni, megraboljuk az isteni örökséget.

Miképpen élhetünk jól az örökséggel? Hívő emberként erre a következő választ tudom adni. Reformátorunk, Kálvin tanítása nyomán, élünk az Isten dicsőségére és a másik ember javára. Vagy, ami továbbá fontos hangsúly a reformátor teológiájában, ezt a teremtett világot, benne életünket, jelenlétünket Isten dicsőségének színtereként tartjuk. Úgy, ahogy Jézus Krisztus tette. Az Ő követésében és követségében, istenfélelemből igyekszünk jelen lenni e való világban. Szolgálatnak, ajándéknak és örökségnek tekinthetjük, hogy van küldetésünk. Nem pótcselekvésekbe esünk, hanem elkötelezett szolgálatként éljük meg az életet.

Miként bánhatunk jól nem hívő emberként az emlegetett örökséggel? Számomra sokszor megszégyenítő, hogy polgártársak, akik úgymond magukat nem tartják hívőnek vagy vallásosnak, milyen önzetlenül és tisztán teszik a jót a másik emberrel. Él és munkálkodik bennük a filantrópia, az emberszeretet. Mit tehetnek az ilyenek? „Csak ennyit.” Hivatásból, belső meggyőződésből élnek mások javára.

Hitemből fakadóan nem zárhatom másként gondolataimat, mint ahogy a szentírási szakaszban olvastuk. Különböző hátterű emberek, szükséghelyzetben együtt munkálkodva, reménységet hordoznak. Mert Pál apostol szavaival élve: „A reménység nem szégyenít meg.” Ugyancsak ő írja: „Reménységünk, hogy a mi munkánk nem hiábavaló az Úrban.

Mindenki számára adja Isten ezt a belső lelki reménységet! Úgy legyen. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk! Hitünk szerint a „Te kezedből jőnek napjai az időnek”. Jó és rossz napok egyaránt. Nem mindent értünk és nem is kívánunk mindent megmagyarázni. Egy valamit kérünk Tőled az egykori tanítványokkal együtt: növeld a hitünket. Adj megnyugvást és bizonyosságot arról, hogy tudtod és akaratod nélkül, velünk semmi nem történhet meg. Továbbá írd szívünkbe azt a bizonyosságot, hogy annál többel nem terhelsz meg, mint amit el tudunk hordozni.

Áldd meg Urunk azokat, akik felelős beosztásban és szolgálatban állnak! Adj nekik erőt, bölcsességet és állhatatosságot! Áldd meg Urunk ezt a teremtett világot és benne a rád szorult embert! Jézusért kérünk. Ámen.

A Bajai Televízió felvétele ide kattintva elérhető!

A hanganyag letölthető!

Amennyiben nem jelenik meg a letöltést jelző lefelé mutató nyíl a lejátszási sáv jobb oldalán, a szövegre jobb kattintással (okoseszközön nyomva tartással) a megjelenő menüből a hangfájl mentését kell választani.