2020.05.10.

Ének: 255/1,2

Textus: ApCsel 1, 2b-8

Kedves Testvérek!

            A felolvasott szentírási szakasz a pünkösd és húsvét közötti ötven nap egy fontos mozzanatához vezet el bennünket. Jézus szól és tanítja az övéit arról, hogy mit kér tőlük. Ez a köztes idő egyfajta fölkészülés az övéi számára arra az időre, amikor a Mester már nem lesz velük. A mennybemenetel, illetve a pünkösdtől kezdődő időszak teológiai értelemben az egyház ideje. Annak a megélése és továbbadása, amit az övéi átéltek és megkaptak Uruktól. Ez a kor a mi időnk, Krisztus követőinek a felelősségteljes időszaka. Mit vár tőlünk Urunk?

1)Először is azt mondja a tanítványoknak Jézus, hogy „ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem ott várjátok az Atya ígéretét.” A Föltámadott azt kéri, hogy követői maradjanak meg ott, ahová az Isten állította őket. Az egykori tanítványok számára Jeruzsálem nem egy turistalátványosság volt. Sokkal inkább a megpróbáltatásnak és a veszteségnek a helyszíne. Jeruzsálemben élték át Jézus szenvedését, halálát és egyben a maguk gyengeségét. Csúfos leszerepelésüket, gyávaságukat és tagadásukat.

Az egyik legfőbb emberi késztetés, hogy ezekből a megpróbáltatásokból meneküljünk. Leginkább oda, ahol biztonságot remélünk. Esetleg az otthon melegébe, ami akkor és ott Galileát jelentette.

Jézus azt kéri tőlük, maradjanak meg ott, ahol megpróbálódnak. Ott töltsék be küldetésüket, ahol talán csak egyetlen támasz marad, Jézus szava és ígérete. Mintha Ady Endre sorai elevenednének meg: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán…!”

Ma is szeretne a hívő ember nyugodtabb, biztonságosabb és könnyebb helyekre húzódni. A kortárs életeszmény szerint egyfajta „wellness-be”, ahol jól érezzük magunkat, vagy legalábbis könnyebb. Jézus azt kéri, hogy maradjunk meg küldetésünkben: családunkban, gyülekezetünkben, kultúránkban és népünkben. Ne keressük a könnyebb utat, hanem őrhelyünkön, mint a bibliai őrzők, virrasszunk és imádkozzunk. Várva és kérve a Lélek eljövetelét. 

2)Másodsorban, Jézus elutasítva a tanítványok igényét, nem az eljövendő királyságról és annak dicsőségéről kezd beszélni. Hanem azt kéri nagyon határozottan, hogy bizonyos időket és alkalmakat az Ő követői hagyjanak meg a Mennyei Atya hatalmában. Az Úr Jézus nem egy eljövendő eszményi világ prognózisát kívánja adni, de sokkal inkább a helytállásra hív.

            Egyfajta elvágyódás, ennek a világnak a valóságából, korszakoktól függetlenül csaknem minden keresztyén kísértése. Menekülni e világ valósága elől egy mennyei, boldog világba. Urunk szerint ez nem járható út. Miként Ő is e valóságos világba érkezett, tőlünk is azt várja, hogy ebben a világban legyünk tanítványai. Ahogy Ézsaiás prófétánál olvassuk: „Aki hisz, az nem menekül.” 

Jézus szavai arra is vonatkoznak, hogy a jövő iránti kutakodás nem a mi feladatunk. Nem prognózisok fölállítása a megbízatása Krisztus mai követőinek. Igazából nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap. De azt igen, hogy ki az Úr mindenek fölött. „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”

3)Jézus harmadsorban azt ígéri tanítványainak, hogy ott, ahol megmaradnak és helytállnak, oda jön el a Szentlélek. Ott kapnak erőt, hogy tanúi lehessenek. Megint csak megerősíttetik, hogy nem ideális és hibátlan emberek lesznek a küldöttek, hanem azok, akik küszködnek alkalmatlanságukkal és erőtlenségükkel. Ugyanakkor nem megfutamodók, hanem kitartóak. Átélik a reformátor vallomását: „Erőnk magában mit sem ér, de küzd értünk a hős vezér.” A Pál apostoli kifejezésekkel élve, erőtlenségeink közepette átéljük, mert megkapjuk a Lélek erejét, hogy erősek lehetünk. Isten Lelkének ereje „erőt ad a megfáradtnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak és meglankadnak az ifjak, a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul.” 

            Zárásul, Isten Lelkének ereje nem önmagáért való. Tanúságtételre adatik. Nem szükségszerűen a megmaradásnak, túlélésnek a garanciája. Ilyen igazából nincs. A Szentlélek ereje, annak a megvallása, hogy: „hittem, azért szóltam”. Szóban, cselekedetben, embertársi viszonyulásban Jézus tanúbizonyságra hív bennünket. Hitünk nem önmagáért való, hanem a Lélek erejéből túlmutat önmagán. Krisztus megbízatásában járni, minden korok tanítványainak a Róla szóló bizonyságtétel. Egyénileg és közösségileg egyaránt. Ebben áldjon, őrizzen és erősítsen minket Urunk! Ámen.

Imádság:

„Jövel teremtő Szentlélek és híveiddel légy vélek!” Az egykori énekszerzővel együtt kérjük a Szentlélek áradását. Kísértéseink, kríziseink közepette az elfogyással és magunkra maradás félelmével küzdünk Urunk. Nagyon valóságosan éljük át, hogy „erőnk magában mit sem ér”.

Lelked ereje által kérünk, szabadíts meg félelmeinktől, restségünkből! Vedd el életünkből a pótcselekvéseket és hamis hivatkozásokat! Áldj és őrizz meg Krisztushoz való tartozásban és a reménységben! Annak reményében, hogy a Lélek életet, megújulást és hiteles tanúbizonyság-tételt munkál. Úgy legyen. Ámen.

A hanganyag letölthető!

Amennyiben nem jelenik meg a letöltést jelző lefelé mutató nyíl a lejátszási sáv jobb oldalán, a szövegre jobb kattintással (okoseszközön nyomva tartással) a megjelenő menüből a hangfájl mentését kell választani.