2020.05.17.

Ének: 234/1, 2

Apostoli köszöntés

Textus: 1János 5, 4-5

Kedves Testvérek!

            Pünkösd előterében, mint ahogy egy héttel ezelőtt is, a Szentlélek munkájáról, ajándékáról szeretnék szólni. Röviden hadd emlékeztessek a múlt vasárnapi szentírási szakasz egyik fontos hangsúlyára. Jézus azt kéri tanítványaitól, hogy maradjanak ott, ahol vannak. Ott virrasszanak és imádkozzanak, így várva és kérve a Szentlélek kiáradását.

A rendelt helyünkön való megmaradás soha nem könnyű. Mindig vannak bennünk hamis elvágyódások. Másrészt az elköteleződés olykor monotóniának tűnik és áldozattal jár. Ha mindez közösségben történik, akkor az együvé tartozásnak nem csak áldását, de terhét is érezni szoktuk. Jézus szavai azonban úgy is értendőek, maradjatok egymással közösségben. Ne egyéni utakon próbáljunk szerencsét, hanem a testvéri közösségben legyünk kitartóak.

Jézus ígérete szerint ebben az elkötelezett állapotban jön el hozzánk a Lélek. De így is mondhatjuk, a hit. Reformátori felismerés és tanítás alapján a Szentlélek egyik legfontosabb ajándéka a Krisztushoz való tartozás bizonyossága és az abban való megerősödés. Bibliai tanítás szerint, ez a bölcsesség Lelkét is jelenti. Nem az értelmetlenség és legfőképpen nem a butaságnak a lelkülete, hanem annak megértése és elfogadása, hol és miben szeretne látni az én Uram.

A bibliai emberek, illetve az egyháztörténet személyiségei példája arról beszél, hogy a hitet nyert emberek leginkább a mélységben, megpróbáltatásban kell, hogy helytálljanak. Azokban a helyzetekben, amelyek emberileg nagyon nehéznek, szinte kilátástalannak tűnnek. Gondoljunk csak az Ószövetség két karizmatikus személyiségére: Mózesre, illetve Illésre. Súlyos és kritikus helyzetben élték meg, hogy a hitben járás, milyen elkötelezettséget jelent Isten és népük iránt.

Vagy gondoljunk mai alapigénk, hagyomány szerinti szerzőjére, a száműzetést szenvedő János apostolra, vagy akár Pálra, aki szintén megpróbáltatások sorozatán át, a Lélektől vezetve maradt meg a hitben. Egyik levelében megrázó vallomásként beszél arról, milyen sok hányattatáson keresztül vezetett az út.

            A mára választott igeversekben a hit győzelméről hallunk. Nem árt ezt ismétlőleg megerősíteni, hogy a hit nem vereség, hanem győzelem. Ehhez mindjárt hozzá kell tenni, hogy győzelem, de nem e világ mértéke szerint. Nem arról van szó, hogy bárminek vagy bárkinek fölébe keveredünk.

A történelemben a győztesek mellett mindig ott voltak a vesztesek. Adott esetben az erőszakot szenvedők, a meghurcoltak és kizsákmányoltak. E világ metódusában a győzelemnek súlyos ára van, mégpedig a vesztesek szenvedése. A hit győzelme – ez az apostoli tanítás – valami egészen más. A prófétai szó alapján: „Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én Lelkemmel.” – ezt mondja az Úr. Pál apostol erről úgy beszél, jóval győzd meg a gonoszt. Az erőre nem erővel, az ütésre nem visszavágással. Ez az evangéliumi tanítás. Jézus nem csak mondja, de meg is éli: „Ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!” A legfőbb jó, tudniillik a Krisztusba vetett hit az, ami legyőzi ezt a világot. Hitünk feloldhatatlan paradoxona, hogy Jézus Krisztus a golgotai kereszten, szenvedésével és halálával győzi le ezt a világot, illetve annak fejedelmét. Ahogy az első keresztyén nemzedék himnusza mondja róla: „Engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”A világot legyőző hit nem a diadalkapukon át történő megdicsőülés.Nem az önmegvalósítás önelégült érzete, sokkal inkább a lemondás.

A Szentlélektől ajándékba kapott hit elvezet bennünket arra, hogy tudjunk „alulmaradni”. Nem fölébe keveredni a másiknak, nem basáskodni egymás fölött, hanem engedni Krisztus Lelkével. Aki Istentől született, az legyőzi ezt a világot.

            Ha önmagunkra tekintünk, akkor pontosan tudjuk azt, hogy erre önmagunktól alkalmatlanok vagyunk, emberi természetünkből ugyanis nem a krisztusi lelkiség következik, sokkal inkább annak ellenkezője.                           A nyugati keresztyénség megerőtlenedése és elfogyása vélhetően hiteltelenségünkből is fakad. A szavak és a tettek diszharmóniájából. Mondjuk, de nem éljük.

Zárásul azt szeretném a szívekre helyezni, hogy Jézus Urunkba vetett bizalom és a belőle áradó erő, az formálja és alakítja az életünket.  A Lélek kiáradása, amiért szüntelenül imádkozhatunk, munkálja bennünk az erőt és a reménységet. A krisztusi hit tanít meg hűségre és alázatra. Csak Őbenne lehetünk győztesek, hit által. Ámen.

Imádság:

Szentlélek Úristen, részeltess bennünket a Te ajándékodban: a hitben, a Krisztushoz és közösségéhez való tartozás örömében! Kérünk, hogy tégy bennünket erősekké és szilárdakká, hogy maradjunk meg Krisztusban és az Övéi közösségében! Segíts minket kérünk, hogy megértsük, hogy a krisztusi győzelem a hűség és az állhatatosság! Bocsásd meg, hogy ha az emberi gyarlóságainkat és esendőségünket jelenítjük meg a környezetünk számára. Szentlélek Úr Isten, tisztíts meg minket és szülj újjá! Jézus nevében kérünk! Ámen.

A hanganyag letölthető!

Amennyiben nem jelenik meg a letöltést jelző lefelé mutató nyíl a lejátszási sáv jobb oldalán, a szövegre jobb kattintással (okoseszközön nyomva tartással) a megjelenő menüből a hangfájl mentését kell választani.